Tyúknapirend

Így, hogy már lassan eltelt egy hét a csibék és a tyúkok megérkezése óta, kezd kialakulni a napirendjük. Általában reggel fél hétkor nyitjuk ki a tyúkházikó ajtaját, ilyenkor már legtöbbször Kotkoda az ajtóban áll, várva, hogy kiengedjük. Eleinte párszor próbálkoztunk azzal, hogy ötkor, vagy hatkor engedtük ki őket, de ilyenkor még nem volt nagy kedvük kimenni a hűvösbe, inkább még maradtak a biztonságot adó kis házikójukban.

Nézzünk csak körül!

Az újdonság, hogy most már a csibék is kimennek maguktól a kifutóra, nem kell kitenni őket kézzel. Egyre önállóabbak lesznek, egyre bátrabbak is. Most már nem félnek úgy a nagy tyúkoktól, mernek mellettük is enni-inni. Mindent együtt csinálnak a kiscsibék. Akár sétálgatnak, akár kapirgálnak, akár eszegetnek, mindig ott vannak egymás mellett. Aludni is összebújva szoktak, nagyon jól megvannak egymással.

A kiscsibék összebújva

Tyúkanyó is egyre merészebb, bár Kotkodától még mindig tart egy kicsit. Nagyon szeret a fűben heverészve lustálkodni, nyugodt jércécske. Úgy tűnik, hogy a csibék anyjukként tekintenek rá, valószínűleg azért, mert hasonló a tollazatuk színe. Sokszor hozzá is bújnak, kölcsönösen melengetik egymást.

Tyúkanyó lustálkodik

Kotkoda most a királynő az ólban, ő a legidősebb. Mindig nagyon nagy étvággyal eszik, szeret porfürdőzni is.A zöldhulladékokat jóízűen falatozza mindig, de a szemes takarmányt sem veti meg. Kedvenc helye egy kis lyuk a tyúkól sarkában, imád ott heverészni.

Kotkoda, a tyúKirálynő

Kis ijedelmünkre, de örömükre is, nagyon valószínű, hogy az egyik csibéből kakas lesz. Azért gyanakszunk nagyon, mert ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb, pirosabb a taraja, a termete is jóval zömökebb Picirkusénál. A farktolla is sokkal hosszabb, és a testtartása is olyan peckes, kakaskodó.

Kukucs!

Időnként, amikor kint vagyunk a kertben, ki szoktuk engedni őket  a kifutójukból, hadd lássanak világot, hadd csipegessenek egy kicsit a kertben is. Nagyon szeretik ezt, a kicsik rögtön fogtak is egy-egy gilisztát, a nagyok pedig mindig örömmel kapirgálnak a fűben, hűsölnek a liliomok leveleinek árnyékában. Kis kavicsokat, köveket is szoktak csipegetni, még a kertben lévő mészkődarabokat is örömmel eszegetik.

Finom falat

Este általában maguktól bemennek a házikójukba, már ott várják, hogy becsukjuk éjszakára az ajtót. Egyszer-egyszer előfordul, hogy még nem mennek be sötétedésig, ilyenkor kicsit noszogatjuk őket.

Nini!

Szerintem nem lehet mondani a tyúkokra, hogy buták, mert tapasztalataink alapján azért van eszük. Például, amikor esténként betereljük őket a házukba, már tudják, hogy be kell menni, nem is ellenkeznek, hanem engedelmesen bevonulnak a tyúkpalotába. Azt is felismerik, amikor ételt hozunk nekik, mert rögtön odamennek az etetőjükhöz, hogy minél előbb jussanak a finom falatokhoz. Amikor pedig kiengedjük őket a kifutójukból a kertbe, miután már kilegelészték magukat, esetleg elfáradtak, maguktól visszamennek a törzshelyükre pihegni egy kicsit. Legtöbbször a tyúKirándulásról is könnyen vissza lehet terelni őket a tyúkólba, nem kéretik sokáig magukat.

Remélem, hogy mihamarabb újra kimehetünk!