Ebben a cikkben szeretnék egy kicsit a tyúkokkal kapcsolatos sztereotípiákról, részben valós elképzelésekről, s a tyúkok butaságairól (vagy igazából azok nem is butaságok?) írni.
Tollaskák
Mindenkinek ismerősen csenghet az a szófordulat, hogy "buta tyúk", vagy, hogy "tyúkeszű". Ezeket a mondatelemeket legtöbbször a nem túl nagy ésszel megáldott embertársainkra mondjuk, de magát a szólást a tyúkoktól eredeztetik. Ezt - vagyis hogy a tyúkok buták - így egy az egyben nem lehet leszögezni, sőt teljes nyugalommal meg tudom cáfolni az ilyen általánosító állításokat a tyúkokkal kapcsolatban.
Régen...
Kezdjük először is a probléma - vagyis a tyúkok butasága - forrását a baromfik tartásánál keresni!
Megfigyelhető, hogy azok a tyúkok, amelyekre jobban odafigyelnek, tisztességesebben gondozzák, ápolják őket, okosabbak, intelligensebbek. Ezt több tapasztalatunk alapján is alá tudjuk támasztani, s biztosan állíthatjuk, hogy az elhanyagoláshoz fűzhető a tyúkok ostobasága. Egy internetes fórumon talált válasz szerintem kifejezetten jól kifejezi ezt: "Ha egy kutyát úgy tartanál ahogy a tyúkokat az a kutya is olyan buta lenne.....".
... és most
Igazából nekem is ez a véleményem, szerintem is a körülményektől függ a tyúkok intelligenciája. Ismét egy, a világhálón talált reakcióval élve: "Csak foglalkozni kell velük, és szeretni őket.Viszonozzák a
szereteted. Nekem is volt 3 tyúkom, 3 kakasom amikor tehettem mindig
kimentem hozzájuk az udvarra. Esőben, napsütésben, még este is. [...] A tyúkok szeretetteljes állatok, csak sokan nem adják meg nekik a megfelelő
törődést, így nem látják hogy okosak és ragaszkodóak is tudnak lenni.". Ez az idézet teljesen kifejezi a mi felfogásunkat is, mi is így állunk hozzájuk, s láthatóan megvan az eredménye is.
A vén tyúk
Végül pedig pár, a hétköznapi életből vett példát szeretnék elétek tárni, amiből kiderül, hogy egyáltalán nem buták, sőt, kifejezetten okosak is tudnak lenni a tyúkok.
Egy nagyon egyszerű történettel kezdenék: Megfigyeltük, hogy amikor kimegyünk a kertbe a tyúkokhoz, s közeledünk a kerítésükhöz, már mindannyian odatömörülnek az ajtóhoz. Ebben első pillantásra nincs is semmi különös, hacsak az nem, hogy tudják hogy hozzájuk jövünk. Ha azonban jobban belegondolunk, feltűnik, hogy a tyúkok nem máshova, hanem az AJTÓHOZ jöttek, vagyis tudják, hogy ott szoktunk bemenni hozzájuk.
Itt pont jól kilátok!
Sok hasonló, a megfigyeléseiken, észrevételeiken alapuló szokást alakítottak már ki. Például azt, hogy amikor kiengedjük őket a kertbe - s már persze rögtön mennének a veteményesbe, - nem engedjük nekik, hogy odakóboroljanak, s lecsipegessék a zöldségek leveleit, a hagymák zöldellő szárait. Ennek ellenére, amikor egy kicsit otthagyjuk őket egyedül a kertben, biztosak lehetünk benne, hogy fél perc elteltével már vidám kotyogás közepette vígan legelik a legzsengébb hajtásokat. Vagyis ebből azt szűrhetjük le, hogy kimondottan összetett (már az ő viszonylatukban), s logikus a megfigyelési, s a cselekvési rendszerük, azaz össze tudják kötni azt, hogy ők a veteményesben legelésznek azzal, hogy mi elzavarjuk onnan őket, s azzal, hogy ezt MI tesszük.
A kedves kis Tyúkanyó
Harmadik példának pedig azt szeretném elmesélni, hogy igazából milyen higiénikusak is a tyúkok. Megfigyeltük, hogy amikor tojnak egy-egy tojást, azt mindig a tyúkól legtisztább helyére rakják. Az utóbbi időben párszor előfordult olyan, hogy a kakasok éjszaka belepiszkítottak a tojóládákba, azonban a tyúkok ekkor sem estek kétségbe, hanem kerestek egy helyet a házikójuk középső nagy részében, ahol kellően tiszta volt szalma, s kellően nyugodtak voltak a körülmények, s oda tojták ki tojásaikat.
A sok szép tojáshéj
Ezekből kiindulva valószínűsíthetően ugyanolyan, vagy majdnem ugyanolyan dolgokra és tevékenységekre meg lehetne tanítani őket, mint például a kutyákat, mivel bizonyíthatóan megvannak az adottságaik a feltételes reflexek kialakításához. Ahogy egy újabb idézet is mondja. "Volt egy csirkém,
hallgatott a nevére, ha ültünk a széken és mondtuk hogy "Fel!" és jeleztünk
a kezünkkel, akkor felugrott :).". Mindehhez csak kitartás, szeretet és türelem kell.
Csípd meg!
Ezen gondolatokkal szeretném zárni soraimat, s kívánni kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet minden kedves olvasónknak!
Tényleg tudnak aranyosak is lenni...Idomítani is lehet (mint a fentiekben láttuk). Haszon is van belőlük. Ha gondozzuk, meg is szeretjük őket! Mi kell még, hogy kedvet kapjunk az állattartáshoz?!
VálaszTörlésMi is ezeket szeretjük az állattartásban; reméljük, hogy minél több ember vág bele a baromfinevelésbe!
Törlés