Tyúkhatározó | 1. rész

Így, hogy már a csibék felnőttek, s hogy Tyúkanyó is felcseperedett, elérkezettnek látom az időt arra, hogy leírjak pár dolgot a tyúkudvar lakóinak személyiségéről, szokásaikról, fajtájiról s hogy egy kis képes összeállítással szolgáljak blogunk olvasóinak. Ezt pedig két részben teszem meg, melyből most az elsőt olvashatjátok. 

A fiatal tyúkcsalád

Először is kezdjük a legidősebb, a legtapasztaltabb tyúkkal, Kotkodával:

Mint már említettem, amikor a tyúkokat vásároltuk, eleinte csak egy tyúkot és két csibét akartunk venni, így elsőként rá esett a választás. A piacon az árus azt mondta nekünk, hogy ő már kiváló súlyban van, s hogy igen finom lenne egy tyúkhúslevesnek. Ennek ellenére nekünk eszünk ágában sem volt finom étkeket csinálni belőle, sőt annál jobban megbecsültük ügyes tojónkat.

Kotkoda csipeget

Koti egy TETRA-H fajtájú, hibrid csirke, így nem meglepő, hogy a lehető legoptimalizáltabb tojási szokásokkal és táplálékfogyasztással rendelkezik. Rendkívül megbízhatóan, minden második nap egy tojást tojik, így mellette nem kell attól tartanunk, hogy hirtelen kifogyunk a tojásokból. Bár időnként tart egy kis tojószünetet, mégis folytonosan és ügyesen lát el minket viszonylag nagy, általában L-les tojásokkal. Szerintünk őt inkább tojatásra "tervezték", mivel termete nem olyan nagy: eleinte még ő volt a baromfiudvar legtermetesebb lakója, azonban most már ő a legkisebb.

A TETRA-H tojó

Természete kedves, nyugodt, bár a túlzott nyaggatást nem kedveli. Mindig kiszámíthatóan és természetesen viselkedik; nem szabályszegő, nem szeret magától kirepülni a kertbe. Nagyon jó barátunk, mindig kedvesen fogad minket, amikor nyitjuk a kertajtót már ott van a lábunknál, s várja, hogy kiengedjük egy kicsit bóklászni. Kedvenc ételei megegyeznek a többiek imádott eleségeivel, ő is odavan a főtt krumpliért. A kifutóba való visszacsalogatásnál ennek rendszerint nagy hasznát is vesszük, mert csak úgy rohannak az eleségestál után.

Nagyon rendesen tojok ám!

A második bemutatott szárnyas pedig legyen Tarajas, a ház főkakasa:

Csibéinkről jóideig még álmunkban sem jutott eszünkbe, hogy valaha kakasok lesznek, s a reggeleket kukorékolással indítják, de az idő hamar eltelt, s azzal kellet szembesülnünk, hogy folytonosan csipogó, kis aranyos csibéinkből méltóságteljes kakasok lettek. Most már ők a ház urai, pontosabban Tarajas, aki már kisebb korától kezdve kitűnt egy kicsit csibéink közül. Róla már hamarabb lehetett sejteni, hogy kakas lesz belőle, mert távolságtartó stílusával és kissé harcias, de mégis jólnevelt modorával kiemelkedett a csibecsapat tagjai közül.

A kiscsibe...

Őt nem lehet olyan könnyen megfogni, mint Picirkust, s jobban is fél az új dolgoktól. Láthatóan mindenre figyel, már a legkisebb szokatlan nesz hallatára is vészjelzéseket ad le. Félti felségterületét, s bár a galambokkal nem harciaskodik, egy macska láttára már rögtön hangos kotkodálásba fog. Mindig figyelmezteti a többieket, ha valami veszélyezteti a baromfiak biztonságát, s akkor is jelzéseket ad le nekünk, ha esetleg a kertben bóklászás közben eltűnnek a szeme elől a tyúkok.

 

...és a  méltóságteljes Tarajaskakas

Ezeket gondoltam leírni baromfiudvarunk lakóiról; nemsokára jön a második rész, melyben Tyúkanyót és Picirkust mutatjuk be.